Alföld folyóirat - „feléd vagy tőled”
86913
post-template-default,single,single-post,postid-86913,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

„feléd vagy tőled”

Domonkos István: Allegro Bajbajó

Domonkos István összes eddigi versét most egy kiadványban is megjelentette az új­vidéki Forum Kiadó, Brenner János és Orcsik Roland szerkesztésében. A vajdasági származású, ma Svédországban élő szerzőről és az Allegro Bajbajó című kötetről is vélhetően könnyebb lenne beszélni, ha Domonkos és költészete nem szorult volna bele a „meg nem értett”, vagy még inkább a „méltatlanul mellőzött” kategóriákba. A Domonkos-recepció alapvetése és központi témája ezen alakulások (és nem korábbi értékítéletek!) nyomán kialakult besorolások cáfolata, aminek érdekében szükségszerűen újra és újra megismétlődnek a vitatni kívánt szempontok is, még inkább rögzítetté válva. „Domonkos István költészete olyan, mint egy visszatérő álom: amikor már megfeledkeznénk róla, újra feltámad.” A Domonkos Ist­vánról a recepcióban és a különféle interjúkban részben saját maga által is kialakított képet tovább erősíti mindaz, amit a kötet összeállításának folyamatáról Orcsik a Ráadás című utószóban mesél. Amellett, hogy egyértelművé teszi, hogy a kötet megjelentetése a kiadó kezdeményezésére történt, úgy, hogy azt a „szerző autorizálásával, a vele való egyeztetéssel” adták közre, hozzáteszi, hogy „ez azonban nem ment könnyen, mivel a szerző Svédországban él, nincs internete, így csupán te­lefonon és hagyományos postán keresztül” tarthatták vele a gyakran megszakadó kapcsolatot (284.). A Domonkosról itt is érzékeltetett morózusság tükröződik a kö­tet egészén is: a fekete borítójú és fekete-fehér fényképekkel illusztrált könyvben vastag és nehéz fotópapírra nyomtatták a verseket, ami szép, szinte ünnepélyes kiállításnak lenne tekinthető, ha a kiadvány album lenne, nem pedig olyan va­lami, amilyet elvileg olvasásra szántak. A Domonkos-versek tehát egy kötetbe ke­rültek, hozzáférhetővé váltak, de a fizikai paraméterek miatt a kiadvány kevéssé csábít versolvasgatásra. Úgy tűnhet, maga a megjelentetés inkább tekinthető az új­vidéki Forum Kiadó Domonkos felé, és nem az olvasók felé tett gesztusának. Ez pe­dig épp az összegyűjtött és újrakiadott versek miatt sajnálatos.

Az eredeti megjelenésük kronológiai sorrendjébe rendezett kötetek közül – ebben alighanem igazuk van a szerkesztőknek – az első, az 1963-as Rátka című a legkevésbé ismert, és mostanáig ez volt a legnehezebben hozzáférhető. Sem kötetként nincs különösebb recepciója (magyarországi színtéren szinte egyáltalán), s olyan költeményt sem tartalmaz, amely ebből a kiadványból az életmű sokat hi­vat­ko­zott művévé vált volna. Ugyanakkor, ahogy az a Domonkos-költészet egészének ismeretében ma már látható, a központi motívumok és témák már ebben a kö­tetben is megjelentek. Az a mostani kiadás szempontjából érdekes, hogy a kö­tetben közölt legelső vers az újrakezdésről szól („újrakezdjük a pompás virágzást”), s az lehet az olvasó érzése, mintha az egész vállalkozás valami hasonló célzattal valósulna meg: Domonkos István recepcióját nem folytathatóként tételezve in­kább újra kellene kezdeni. Sok vers, valamint épp például a legelső kötet esetében értelmezések, a megjelenés idején íródott kritikák-elemzések hiányában eleve csak elkezdésről lehet szó.

A Rátka utószóban is kiemelt egyik érdekesebb darabja a Nature Morte című, és az ehhez tartozó Maurits Ferenc-képet ebben a kiadványban is megjelentetik a szer­kesztők, annak ellenére, hogy az nem a legelső kötetbe kerülés alkalmával sze­repelt a költemény mellett, hanem egy folyóiratközlés során. Az Orcsik által is meg­fogalmazott szempontból, tudniillik Domonkos Istvánnak és verseinek az egyéb művészeti kifejezési módokkal (a szintén fontos zene helyett ebben az esetben a képzőművészettel) szoros kapcsolatát érzékeltetendő azt lehet mondani, a kép beszerkesztése jó döntés volt. Még akkor is, ha egyedüli ilyen gesztusként in­kább csak jelzésértéke van a kifejező Maurits-képnek. Ugyanebben a versben szerepel a jelen kritika címébe emelt részlet is: „feléd vagy tőled kúsznak a gyökerek?” (30.) A gyökértelenség, vagyis a saját pozíció és élet bizonytalanságának kifejeződése láthatóan az első kötettől meghatározó témája Domonkosnak, a Rátka és több további kötet is érinti ezt.

Az Allegro Bajbajó nem is csak a költő műveinek együttes kiadása miatt érdekes, de az újraközölt versek által hordozott irodalomtörténeti nyomok felsejlése miatt is. Az első kötet Kontrapunkt című költeménye, de legalábbis a címe, még ta­lán ismerős is lehet egy 1964-ben megjelent antológia miatt, melynek címadó da­rabja volt. Elsőként ebben írt Domonkos a versírásról mint puszta munkáról, mint olyan tevékenységről, melyért a szerző pénzt kap. A soronként fizetett honorárium mű­vészetet (de legalábbis versformát) torzító voltára utal a következő sor: „csak a so­rok számában van értelem” (38.). Domonkos költészete e kiadvány tanúsága sze­rint is mentes mindenféle romantikától és színes költészeti élvezettől, hiszen sok­kal inkább az élet által inspirált, olyan gyakorlati és fájóan hétköznapi dolgok ál­tal, mint amilyen a megélhetés, a fanyar humorral viselt vajdasági léthelyzet és az al­kalmazkodás kényszere.

Bármennyire is ódzkodom a kisebbségi jelző említésétől Domonkos Istvánnal és az ő költészetével kapcsolatban, mégsem szabad figyelmen kívül hagynom az ed­digi recepció által rögzített fogalmakat. Vagyis noha a legkevésbé sem érzem in­dokoltnak ekképp jellemezni az itt tárgyalt költészetet, sem annak megalkotóját, épp a cáfolat miatt vagyok kénytelen ezt a szempontot is mérlegelni az Allegro Bajbajó szövegegyüttesének ismeretében. Domonkos bár kétségtelenül kisebbségi léthelyzetbe került egy idegen nyelvű többségi környezetben, költészetét és témavilágát nem ez a tapasztalat határozta meg. Magyarként élt Jugoszláviában, magyar köl­tőként működött a jugoszláv irodalmi közegben is. Olyannyira, hogy 1970-ben szerb nyelven is jelent meg kötete, a prózaverseket tartalmazó Prevodi Trajanja cí­mű. Igazán izgalmas, hogy ez is megtalálható a Forum Kiadó egyértelműen ma­gyar közönségre számító mostani kiadványában (legalábbis vélhetően többen vannak azok az olvasók, akik szerb nyelvtudás nélkül forgatják az Allegro Bajbajót). Do­mon­kos szerb vagy még korábbi jugoszláv recepciójáról keveset tudni (ez nem csak az ő esetében fájó hiány), ahogy mai svéd befogadásáról is csak egy-egy svéd nyel­vű fordítás megjelenése révén tudható valami, ottani hungarológusok tájékoztatása nyomán.

A magyarországi recepció főként az 1971-es Tolnai Ottó által válogatott Áthúzott versek megjelenését követően élénkült meg. Domonkos Istvánnak ebben a kö­tetében szerepelnek az első olyan művei, amelyek a vele kortárs és a későbbi köl­tőnemzedék számára is hivatkozási ponttá váltak. Ebben olvasható az egész Do­monkos-befogadást már-már eltorzító, mindenesetre a szerzőt kis túlzással „egy ver­ses” költővé tevő Kormányeltörésben is. De ebben szerepel a Kanada című köl­temény is, amely a mai irodalmi fejleményeket látva legalább olyan jelentős, mint az imént említett mű. Tudniillik ez az a vers, amely a legfiatalabb költőnemzedékig ívelve mutatja meg Domonkos István meghatározó voltát. Benedek Mik­lós­nak 2012-ben jelent meg az első kötete Nem indul hajó címmel, melyben olvasható egy a szintén vajdasági, a fiatal szerzőhöz hasonlóan Feketicsről származó nagy elő­döt, Podolszki Józsefet is megidéző költemény. Benedek Podolszki felkel és jár című verse ekképpen kezdődik: „Feketicsről nem indul hajó.” Ezzel a megoldással a fiatal költő nemcsak a költemény címében megnevezett Po­dol­sz­ki­hoz, de Domonkos Istvánhoz, az ő Kanada című verséhez is köti saját művét. Az Áthúzott versekben olvasható Domonkos-alkotás záró sora ugyanis a következő: „kanadából sohasem indul hajó” (162.).

Kell-e külön kiemelnem a Tolnai Ottó által válogatott verseskötet másik meghatározó darabját, a Kormányeltörésbent? Kérdésem komoly, tudniillik ez a magyar köl­tészet egyik legtöbbet hivatkozott verse, melyet történelmi és nagyobb társadalmi változások idején rendre újraértelmeznek, általában ugyanazokat a jellemzőit hangsúlyozva. Ugyanakkor épp az imént is emlegetett Benedek Miklós írt egy iz­gal­mas átiratot, mely már a második kötetében, a Mintha emberekből állna cí­mű­ben jelent meg elnök vezér címmel. Kritikáról lévén szó, részletes elemzést nem ad­hatok, ám érdemes jelezni, hogy Benedek művének elbeszélője nem talajtalan, ott­hon(osság)át vesztett valaki – éppen ellenkezőleg: „én lenni elnök vezér távoli or­szágban / jogom lenni élet vágni nyakon”. Átirata épp ennek a szemléletváltásnak köszönhetően válik igazán izgalmassá.

A Kormányeltörésben valószínűleg még jó ideig (változóan pozitív és/vagy ne­gatív) főszereplője lesz az Allegro Bajbajónak is, de idővel talán felfedeződnek Do­monkos István egyéb kitűnő alkotásai, illetve még kevéssé ismert kiadványai is. Ilyenek lehetnek például a lényegesen kevesebbet emlegetett gyerekverskötetek, melyek közül a Tessék engem megdicsérni a szerkesztői jelzés szerint két kiadást is megélt: az 1976-os első megjelenést 1980-ban követte a második. A műfaji megjelölés csalóka lehet: a szövegek inkább formai megoldásokban, semmint tematikus szin­ten idézik föl a klasszikus gyerekverseket. A rímek játékossága izgalmas fe­szültségbe kerül a megírt életszituációkkal, melyek azonban kicsit sem tekinthetők könnyed, hétköznapi helyzeteknek. Csak két példa: a Békeharcos című költeményből származik a következő részlet: „ez itt a térkép / ez itt a Duna / ez itt a ro­mán / határ / megmutatnám én / folyónk torkolatát / de útlevél nélkül / bottal ke­zem­ben / nem léphetem / át a határt” (203.). A kirekesztettség, a (bizonyos) határo(ko)n túliság gyakran megjelenő élethelyzete mellett az életművet szintén meghatározó téma, az egzisztenciális bizonytalanság is tematizálódik a Domonkos-féle gye­rekversekben. Az Áthúzott versek Számtanpélda című rövid költeménye a kö­vet­kező: „ha három tehénnek / három szarva van / ha két lónak / négy patája / ha négy verébnek három csőre / hány dinár jut / akkor a költőnek?” (211.). Ugyan­ak­kor vannak a szerzőnek témájukban is már inkább a gyerekvilágot megidéző mű­vei, azokat az 1981-ben megjelent Gyermekverskötetek című kötet tartalmazza. Eb­ben meseátiratok olvashatók, melyek egyebek mellett a Csipkerózsikát, a Hó­fe­hér­két vagy épp a Jancsi és Juliskát alapul véve születtek.

A (jelenlegi) Domonkos-életművet és így a Forum Kiadó kiadványát is a 2008-ban minden előzetes hír nélkül megjelenő Yu-Hu-Rap című kötet zárja. A szövegfolyamból kiemelkednek olyan ormok, amelyek épp a szerzőtől szokatlan mér­té­kű személyességük és/vagy a megfogalmazottak súlya okán billenthetik ki az olvasót. Ilyen rögtön az, ami a verseskötet előszavában olvasható (túl azon, hogy ön­ma­gában a szerzői előszó sem tekinthető gyakori szerkesztői megoldásnak egy ver­seskötet esetében). Ebben Domonkos a következőt írja: „aranyat érő tanács: Gyártsatok bármit, kínai kocsonyát, zárdaszüzet gipszből, stb., csak verset NE! NE! NE!” (257.) A háromszor megismételt, csupa nagybetűvel írt figyelmeztetés a kötet egészének értelmezését meghatározza. A költészethez és a költői léthez fűződő kap­csolat szokatlanul és zavarba ejtően keserűnek hat a Yu-Hu-Rap oldalain, de az idézett részletben is rejlő elutasítás nem befolyásolhatja a kritikusi vagy verselemzői viszonyulást. Vagyis bár úgy tűnhet, a szerző (pontosabban a vers megszólalója) mindent igyekszik megtenni annak érdekében, hogy békén hagyják („Ne kérdezzetek / én élni akarok”, 272.), s érezhetően nemcsak a kisebbségi léthelyzet, de a versértelmezés által is elvett saját fájó hiánya is definiálódik („másoké az éle­tem / másoké a házam / másoké a gyerekkori / tájak”, 277.), mégis, amíg minderről versben beszél a szerző (és a versek megszólalója), addig azt bizony értelmezni és elemezni lehet és kell is. A Yu-Hu-Rap az életműnek az a kötete, amely véleményem szerint leginkább igazolja Balassa Péter fülszövegben is emlegetett megfogalmazását, amikor az EX Symposion 1994-es, méltán sokat hivatkozott Domonkos-számában meg­jelent tanulmányának címében is már „menekült királynak” nevezi Do­mon­kos Ist­vánt. A vajdasági szerző nemcsak emigrációja, hanem a költészethez és sa­ját költészetéhez való viszonya révén is megvalósítja a Balassa által megfogalmazottakat.

A szerkesztői utószóban nem esik szó a kötet címéről, nem derül ki, hogy azt Do­monkos maga választotta, vagy a szerkesztők döntöttek mellette. Egyértelmű azonban, hogy Bartók Béla Allegro Barbaro című művét idézi, azt pedig már in­kább lehet tudni, hogy ő miért ezt a címet adta zongoraművének: önironikus gesztusnak szánta. Ez a művészi hozzáállás pedig, talán az eddigiekből is (az Allegro Baj­bajóból pedig egyértelműen) kitűnik, nem áll messze Domonkos Istvántól sem, sőt.

„Mi meghalni mindnyájan, nem tudni, talán téves csatatéren. De előbb még ol­vasni könyvet, ezt […]” – olvasható a belső borítón, Esterházy Pétertől. A Forum Kia­dó kötetének fekete külseje és keserű tartalma adta komorságát fokozza, hogy az egyik fülszöveget Esterházy írta, a kiadói recenzens pedig Bányai János volt. A va­lódi zavart azonban az okozhatja, hogy a szerző, Domonkos István elevensége sem tapasztalható a kortársi irodalmi közegben. Ahogy szintén Esterházy fogalmazott: „Svédország lenni messze”. De: „könyv lenni közel”. Az újvidéki kiadó Do­mon­kos összes eddigi művének egy kötetben való kiadásával egyszerre hozta újra ol­vasóközelbe a szerzőt és a valóban izgalmas költeményeket, és folytatja ezzel a gesztussal (a kötet küllemét tekintve: fekete borító, fizikailag nehéz, vagyis szó sze­rint nehezen olvasható kiadvány) a Svédországban élő szerző muzeologizálását.

Domonkos István: Allegro Bajbajó, Forum, 2015.

(Megjelent az Alföld 2017/9. számában.)

Szarvas Melinda

szerző: Szarvas Melinda
honlap e-mail
Szarvas Melinda 1988-ban született Győrben. Az ELTE BTK-n diplomázott, jelenleg ugyanitt PhD-hallgató Az irodalmi modernség programon. A doktori képzésben kutatásai során a vajdasági irodalom kialakulásával, kritikusként elsősorban ugyanennek az irodalmi közegnek a kortárs jelenségeivel foglalkozik.

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések