Alföld folyóirat - Mezei Gábor verse
86832
post-template-default,single,single-post,postid-86832,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Mezei Gábor verse

A néma ének

Dér festi meg reggel a rétet,
Bársony palástban jár a föld,
Hátán fű nő, nem hallom, érzem,
Lant szól, de elnyeli a köd.
A puszta szó a lantos ujján.
A hangja hóba dermed,
A szája szól, a szája moccan,
Lant húrja peng a csendben.

Rögök peregnek porrá, végleg.
Csak látom dalra költ ajkát,
Fagyos ujján a sár a kéreg,
Por hull le szája sarkán.
Most… árva énekem, mi vagy te?
A lant a hóba dermed,
A lantja szól, semmi nem moccan,
Szó járja be a rétet.

Az ének szó a pusztaságban.
A bőrön néma sóhaj,
Csak ég, de nem melegít a tűz,
Majd egybefagy a hóval.
Kábán állok a szürkületben,
Körben a némaság van,
A puszta szó, nem hallom, érzem,
Hűs festékfolt a tájban.

(Megjelent az Alföld 2017/6. számában.)

Az Arany-bicentenárium alkalmából az Alföld szerkesztősége „s feledett régi dalra émed” címmel meghívásos költőversenyt hirdetett. A kiírás egyetlen megkötése az volt, hogy a pályaműveknek tartalmazniuk kellett a „Most… árva énekem, mi vagy te?” Arany-verssort. Mezei Gábor a fönti verssel csatlakozott a pályázathoz.

Borítókép forrása.

Mezei Gábor

szerző: Mezei Gábor
honlap e-mail
Mezei Gábor 1982-ben született Gyöngyösön, Miskolcon nőtt fel, Debrecenben járt egyetemre, Budapesten él. Irodalomtörténész, költő. Első lírakötete függelék. címen jelent meg a L'Harmattan Kiadónál, 2012-ben; legutóbbi verseskönyve: Natúr öntvény (Kalligram, 2016).

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések