Alföld folyóirat - Nádasdy Ádám verse
86723
post-template-default,single,single-post,postid-86723,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Nádasdy Ádám verse

Ijedt zavarban felkapott lepel

Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat,
aki sokat ugrál, nekimegy a falnak,
nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll,
ne a kabátról írj, inkább csak a gombról,
nem a teljesség kell, a lényeg: a részlet,
csatok, övek, kapcsok, rövidáru-készlet,
kis kincset keresni, sarat lepucolni,
jobb ízű a munka, ha régi a holmi,
sorok, szavak szintjén, ott van a megoldás,
megkötni csokorba, amit elgondol más,
csak ne a sajátot, csak ne izgalommal,
foltozni kopottat, bíbelődni rommal,
háttal állni mindig, diszkrét félhomályban,
ezt tanultam tőled, mégis fénybe álltam.
Most, árva énekem, mi vagy te? A szégyen,
önző önarcképem, szellőzés-igényem.
Ruhámat lehúztam, lenyúztam a bőröm.
Tarts vissza, szoríts le, nehezékem, őröm.

Az Arany-bicentenárium alkalmából az Alföld szerkesztősége által meghirdetett meghívásos költőverseny második helyezett pályaműve.

(Megjelent az Alföld 2017/6. számában.)

Borítókép: Dudás Szabolcs

Nádasdy Ádám

szerző: Nádasdy Ádám
honlap e-mail
Nádasdy Ádám 1947-ben született Budapesten. Költő, műfordító, nyelvész, egyetemi tanár. Legutóbbi verseskötete: Nyírj a hajamba (2017, Magvető).

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések