Alföld folyóirat - Balázs Imre József versei
86684
post-template-default,single,single-post,postid-86684,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Balázs Imre József versei

Elágazó sorsok erdeje

(fészek)

madár vagyok egy házra látok innen ahol emberek gyülekeznek énekem felhangosítom
rákoppintok magamra
hosszú volt a repülés idáig napokig tartó ébresztő mozgás és könnyű altató
a légáramlatok pihéim közt járnak át meg át melegítenek és forrósítanak mintha csak napfényt
beszívni ülnénk itt mindannyian a nap alatt s a fák közé nem jutna belőlünk elég hangokra
hullok szét zuhanok és alattam a képek illatok összegömbölyödve sötétlenek sűrített képek
egymásra vetítve kivehetetlen rajtuk bármiféle körvonal én fészkem én fészkem én kibélelt
fészkem sűrített mozgások párás alvógömbje

(tűzikutya)

ajándékba kaptam egy szót álmomban felhangzót amelyik egy erdőbe visz
gyülekeznek ott átváltozásra ítélt alakok és történeteket mesélnek tűzbe révedőn felizzó szemek követnek
minden hangot minden kézrándulást minden elnémult képektől kísért
mondatot
szétválnak a fenti és a lenti városok az állatok a völgybe indulnak a hegyomlások elől víz
árasztja el a völgyet majd a tófenéken sétálgatva gesztikulál tovább minden szereplő akivel
összesodort az este mikor nem volt út mely tovább vezethetett volna

(völgy)

lefelé indul a völgyön kőről kőre lépve a kövek alól víz zaja ér el hozzá egyre na­gyobb egyre
harsogóbb de tiszta
orrában szemében lábaiban ott van még a mászás emléke fejében a keresés nyoma mely
kígyók mozgását követte
karbidlámpák elhagyott bányabejáratok vízbe vesző föld alatti sínek vonzották de most már
visszatérőben van ismert dolgai közé minden mást ott hagy a kövek alatt melyek lassú évszázados ritmusukban mutatják az utat lefelé

(aljasság)

hideg számítás egy felemelt kézben amelyik nem sújt le csak félelmet hint szét magából amint
magát sokszorozza
képek fogaskerekeit illeszti egymásba a csomópontról csomópontra elszakíthatatlanabbnak
tűnő háló
melyik a leghidegebb kép legalább mínusz harmincöt egy műszerfal fotóján
kivezetik őt a hidegbe ott didereg nem tudott arról hogy létezik ilyen nem tudott eddig arról
ahogy létezik

(elvétve)

megcéloz valamit de nem talál egyre többször véti el a célt mint ha szent györgy lovag nem
találná el a sárkányt de a sárkány mégsem bántaná őt
néha hangokat hall a toronyból sodorja felé őket a szél huhogás süvítés baljós nevetések
előveszi a rejtvénylexikont lázasan böngész furcsa kulcsszavak után hol a sárkány lakhelye és
hol a szellemé tán ugyanott ha nem ették meg eddig egymást ha megosztoznak tízórain vizes
kulacson tart még történetük

(Borítófotó: Orientpress)

(Megjelent az Alföld 2017/5-ös számában.)

Balázs Imre József

szerző: Balázs Imre József
honlap e-mail
Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, irodalomtörténész, kritikus, költő, a kolozsvári Korunk főszerkesztő-helyettese. 20. századi és kortárs magyar irodalommal kapcsolatos tantárgyakat tanít a kolozsvári BBTE bölcsészkarán. Legutóbbi kötete: Jung a gépteremben (2014).

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések