Alföld folyóirat - Olty Péter versei
86534
post-template-default,single,single-post,postid-86534,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Olty Péter versei

Féreg

A tárgyakra vetült nemben
a kétség bizonyossága
az álmatlan elé tárul.
Ez elméletileg helytáll.

Az érv, hogy tagadásával
csak újból megerősíti
a szkepszist ugyanakkor nem
elég lágy, hogy aludhasson.

Az újabb tagadástól mint-
ha más szintre ereszkedne,
s ezt kétségbe lehet vonni
megint, mint maradék álmot.

S ha kétsége megint mélyebb
szinten nyer megerősítést,
mely újfent tagadást kér, s így
tovább, ellazulás nélkül?

Csupán egy csipogó hajnal-
madár váltja meg. Ő húzza
ki gyulladt szeme csücskéből
tekergő bizonyosságom.

 

Levéltöredék

Most Wittgenstein élete foglalkoztat. A Tratten-
bachban töltött év. Azt mondják, nem mosogatta
csajkáját, ugyanabból evett másnap. Savanyú szag,
zablepedék – úgy vélte, ez is kelléke a Tolsztoj-
féle idillnek, amely majd megszabadítja magától.

Ám nagyon elszigetelte a földműves miliő. Ez
úgy nyilvánult meg, hogy az órákon fenevaddá
vált. Például az öklét alkalmazta, mikor nem
értették a hazug-paradoxont. (Most hazudok.) De
húzta a lánytanulók copfját is. Teljes erőből.

Ezt veheted mai elmém kórrajzának is. Itt-ott
persze lazább szálon fut a párhuzam – én nem az Isten
háta mögött végeztem az aszkézist; verekedni
sem tudnék – de a részleteken túl, ott egyezés van.
Vígabb szűzzé válunk egymás bűntudatától.

(Megjelent az Alföld 2017/1. számában.)

Borítókép: Wikimedia Commons

Olty Péter

szerző: Olty Péter
honlap e-mail
1976-ban született, Budapesten él. Filozófus, költő, zenekari dobos.

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések