Alföld folyóirat - Kerber Balázs versei
86477
post-template-default,single,single-post,postid-86477,single-format-standard,ajax_updown_fade,page_not_loaded

Kerber Balázs versei

Szél után

veszíteni szappantesttel
kétoldalt feliratok
oda bekormányoz
oda beviszi és hideg
összeszűkül a kád
kicsap a víz
csempe-négyzetháló
sikló és csúszó
sikló-menekülő tekintet
ugrik a szem
a száj alagútja
habszemöldök
betűcsúcsok ékezetkásák
táblán hegyen
vagy egy nyártölte
vidám deszka
villan
habokban
rámutat a ragtáblára
igealakok piros
négyzetekben mint
egy hölgy szeme
hullámkatalógus és
térkép
két szó két ablak
négy szó két ablak
a vonások össze
és egy síléc
Sam karja az ing
ujjából
ing fehér ujjából
plafon alatt
padló fölött
szürke szikrák
szürke pillanatközben
teremburok
két kéz ha mutat
és ha összemutat
mozog a száj
és fölmutat
és ha összemutat
óra
de nem kell a kanyar
az éles kanyar
ha nyakam
szorítja az ing
és a berregés
ahogy a
járművek süvöltenek
és nem kell a hő
fojtó sugár
nem kell az éles
az éles alak
ahogy járkál
mindent
botjára tűz
nehogy szemembe
vágjon
feszengeni szappantesttel
vizesnek lenni
szél után
nyúlánk félszigetek
hol dallamos
hol krákogó a nyelv
kupola-arc
Sam elindul
a sportcipő
piros cipő
fehér fűzővel
vegyél fehéret
kék fűzővel
dobozlánc
egymás után
pergő ajtók
bokaváltás
mintha filmben
egy rossz fordulat
a falak
a falak
rád hajlanak
az árnyékok
itt parkol Sam
ferde tekintet
szereplők nélkül
elment a nap

Körséták II.

a magyarázat melyik részénél jönnek az ábrák, diagramok,
statisztikák. hol bomlanak a szavak mezőkre és sávokra,
hol kell külön tömböket kialakítani, nyilakkal jelezni
a lehetőségeket. a gondolat íve hol lesz tagolható rendszer.
kialakítom az idő rekeszeit, faltól falig egy kamrában
üldögélni. kifeszített percek a nyúlánk ágak hálózatában.
ha belealszom a módszeres tagolódásba, az nemcsak
az unalom, hanem a kialakulásban meglévő lappangás jele,
a felemelkedő épület egyenesének csüngése. új levelek,
új hidak. a mondatmorzsák, az ízes mondatkanyarok, és
a tea gőzén át a köztük lévő távolság. az ívre várás izgalma
és a szünet öröme. a mondat előregördül, ágakat sodor,
fel-felcsapó formája élénkíti és megrepeszti a figyelmet,
pattogzik az elme. a mondat kezdete emelkedő, belekortyolni,
és tartani a tempót, gőzön innen, gőzön túl, mászni a piszkos
csempéken. a zsongás ereje, a táncmozdulat türelme, a felelet
gesztusa szájon, kézen. ujjról ujjra vándorol a koncentráció.
az építkezés szavai, a percnyi bontások, a közbevetett
konstrukciók fokozó ereje, beillesztésük, lassú elvetésük,
forgolódnak a kövek. két ujj felemelkedik, az érv ingása,
komolysága, a harapás lendülete és a rákövetkező rágás.
a fej lebukik, latolgat, egy nagyobb várost telepít, megszabja
a szobák szerkezetét. kipróbálja az elméleti sávokat,
csatornát választ, kétségbeesik a bőségben vagy a kopár
fennsíkra távozik. üres utakon jár, alámerül a talajban.

Körséták III.

most a parkban vagyok, ezt egy kis pont jelzi a fejem fölött,
de nincs fejem, csak iderugaszkodtam vagy idevetődtem.
elég tágas, mehetek, kimehetek a parkból, vehetek élelmet, de
váltogathatom előzetes tervek nélkül is a pozíciókat, alagúton
innen és túl, figyelem a lámpákat. ide csatlakozik egy út, egy
nagyobb forgalmi út, végigszánkázhatom, a sziget déli partján
lyukadok majd ki, szép kikötő. megadhatom, és titokban is
tarthatom a helyzetemet, bár úgyis látnak. íráshoz tengernyi
jelrendszer áll rendelkezésemre, és piros, de zöld papírra is
nyomtathatom a szavaimat. azt választom, amelyik éppen
megfelel, de hezitálhatok is a választást illetően bármeddig.
most csinálok egy várost vagy csináltak egyet nekem,
követhetem a híreit, és megtervezhetem éghajlatát. ha valami
mondandóm van a házak alakzatairól és a terek formájáról,
megírom a város jelnyelvén, és kinyomtatják egy képregény-
újságban. ha nem tévesztem össze a véletlenszerűen generált
magazinokkal, meg is vásárolhatom. visszarugaszkodom
a parkba, és ezzel sok olyan régiót hagyok figyelmen kívül,
ahol járkálhattam volna. a park virágai. a fű. minden fűszál
meghatározhatósága. lassú csorgás, estébe nyúló, lappangó
folyamat. rétegek, blokkok, paksaméták, agyam egy világító
téglalap. rendelkezhetek az időmmel, mert van idő. ha átalszom,
akkor nincs, de még megvannak a részletes utcák, a szépség,
a világosság, a testek kontúrjai. használom az időmet, kimaradok.

Megjelentek az Alföld 2017/3. számában.

(Borítófotó forrása.)

Kerber Balázs

szerző: Kerber Balázs
honlap e-mail
Kerber Balázs 1990-ben született Budapesten. A József Attila Kör tagja, az ELTE olasz doktori programjának hallgatója. Első verseskötete Alszom rendszertelenül címmel jelent meg a JAK-füzetek sorozatban, 2014-ben.

Hozzászólás elküldése

In Internet Explorer versions up to 8, things inside the canvas are inaccessible!

Archív bejegyzések